Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat
2016/12           ISSN: 2062-2597
Cím: ’Ez egy furcsa rendszer’ ; avagy a ’nem’-semleges’ jog, mint mítosz

Title: ’It
[Letöltés]
Szerző(k): Trenka Magdolna dr. MSc
Rovat: Sporttörténet
Kötet: 2014/9
DOI: 10.17107/KH.2014.9.136-152
Kulcsszavak:
joghézagok, ’gumiszabályok’, protekcionizmus, ’férfikvóta’, társadalmi tőke
Keywords:
legal vacuum, ’rubber rules’, protectionism, ’man-quota’, social capital.
Abstract:

Among the structural and cultural special femal-barriers there is one of them, the law. The law establishes and reflects, -as the same time-, the balance of power between the two gender. In this study, I show the effect of the law impact on women: one of the specific small areas on the topic, in the lex sportiva; the IOC and the MOB chartas of light.This question has not yet been considered. This topic gives an absolute novelty. Examining the impact of, -the masculine sportlaw rules, the sport chartas- the representation of women in the sport decision-making positions, I find, that in the sport-norms, [lex sportiva] hidden and incorporating can be found gender discrimination. I also find, the examined sport-norms allow the acquisition of a relationship-based positions. In this way increased the value of social capital as a power grab / retention tool. This is so a female competitive disadvantages, wich has legal basic. In addition to the stringent law-positivist testing, I considered social and political effects of the positive sport-norms. I find the masculine law -as an independent structure-  is the tool the structural women’s inequalities of the symbolic social space. The present study would like to be an experiment to the straight talking.


Bevezetés, szakirodalom, módszerek

Speciális, interdiszciplináris - women/gender - témát kutatok, melynek része a jog nőkre gyakorolt hatásának vizsgálata. A women/gender studies minden szakterületen kényes és érzékeny téma, így a jogban is az. Mint gyakorló jogász kijelenthetem, tévhit, hogy a jog ’nem’ semleges. Jelen tanulmányban a jog ’nem’ semleges[3] voltának mítoszát - egy sajátos részterületen, a lex sportívák nőkre gyakorolt hatásán keresztül -, cáfolom; éspedig a NOB és MOB Alapszabályát ’górcső’ alá véve. Ugyanis a téma kifejtésére és a címbeli állítás igazolására ez a két, zárt és jól átlátható normarendszer elemzése megfelelőnek látszik. Ezen túl ez a terület különösen is alkalmasnak tűnik a tárgyi vizsgálódásra, ugyanis a sport máig, „…hagyományosan egyike a férfiaknak fenntartott területeknek, és ennél fogva alapvető fontosságú része a patriarchális rendszereknek”.(Duninng, 2002:140.). A kérdést [a lex sportívákat] ebből az aspektusból eddig egyáltalán nem vizsgálták; ez adja a téma abszolút újdonságát.      

Szakirodalom: Kutatásomhoz, a vizsgált normákon kívül [beleértve a nők jogegyenlőségét megalapozó alapvető egyezményeket is], szakirodalomként használtam a nemzetközi és hazai jogi és a női jogegyenlőségre vonatkozó műveket, valamint az alapvető - a nők helyzetére  e körben vonatkozó - szociológiai munkákat.

Módszerek: Alapvető módszerként a hermeneutikát alkalmaztam, melyWilhelm Dilthey óta már nem csak a filozófia és a teológia alapvető vizsgálati módszere, hanem valamennyi humán tudományban használható kutatási eszköz. E mellett, használtam a CDA-t [critical discourse analysis-t] is, mely  nem deskriptív, hanem interpretív, azaz értelmező, tehát diszkurzív eszköz.

I. A Női jogegyenlőség alapvető – nemzetközi - normái

            Nem kétséges, hogy a demokratikusnak mondott államokban, a nők, az írott jogban -legalább is papíron- azonos, egyenlő jogokat élveznek, mint a férfiak. Emlékeztetőül, idézem a női jogegyenlőség fundamentumait:

  • Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata [elfogadva: 1948. december 10-én] úgy

szól, hogy „minden ember szabadnak született, és egyenlő méltósággal és jogokkal rendelkezik”.

  • 1979-ben fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Nőkkel szembeni diszkrimináció minden

formájának megszüntetéséről szóló egyezményt.[CEDAW[4]], melyet sokan a nők nemzetközi

„bill of rights”-ának tartanak.

  • Az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Európai Egyezménye [elfogadva 1950

-ben, hatályba lépett 1953-ban], foglalkozik a politikai demokrácia jogintézményével és az emberi jogok kollektív érvényesítésének lehetőségével.

  • Az  Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Európai Egyezményét módosította és

egységes szerkezetbe foglalta a 11. sz. Módosító Jegyzőkönyv 1988-ban; hatályba lépett 1993-ban. Ebben szerepel a megkülönböztetés, a diszkrimináció tilalma: „…a jogok és szabadságjogok élvezetét minden megkülönböztetés, pl. a ’nem’ … …  alapján történő, megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.” [14.cikk].

  • Az Európai Unió Alkotmánya [2004. június 17-18.] szintén nevesíti - az Unió értékei

között - a nemi esélyegyenlőség elvét, elvárását.[1. és 2. cikkely]. Az Alkotmány I. részének preambuluma szerint: ” …az értékek közösek a tagállamokban,…. a megkülönböztetés tilalma,…. az igazságosság, a szolidaritás,… …a nők és férfiak közötti egyenlőség társadalmában”.(Török, 2013:96-97.).

  • Az uniós jogban, a nemek közötti egyenlőség leglényegesebb alapelveit a

másodlagos[5] jogforrások tartalmazzák. Ezek közül néhányat - terjedelmi okokból -, a lábjegyzetben mutatok be[6].

            Kérdés, hogy a fent röviden bemutatott jogi alapok, alapelvek érvényesülnek-e, a mindennapokban, különösen is egy speciális alrendszerben, a sportban, a sportjogban. Ezek a jogi fundamentumok ugyanis csak a lehetőségét teremtik meg a lex speciális-okban, így a lex sportívákban is a szabadságjogok konkrét formában történő kibontására, így azok, megvalósulására. Emlékeztetek az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 1988. novemberi „Nyilatkozat”-ára: ”…noha a nők és férfiak egyenjogúsága az emberi személyiség jogainak egyik alapelve, melyet, mint alapvető jogot, az Európa Tanács tagállamai alkotmányukban és nemzeti törvényeikben garantálnak,… …a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségek mind jogilag, mind ténylegesen továbbra is fennállnak”.(Kardosné, 2000:250.).

            A kutatásom nyomán, az látszik, hogy a csaknem korlátlan sportjogi-szabályozási autonómia nem kedvez az általános és a nemzetközi jogi alapelvek konkretizálásában. Ezért nem, vagy csak nehezen érvényesíthetők ezek a lex sportívában, mint lex speciálisban. Ezen túl, az ismert jogelv ’lex specialis derogat legi generali’ [7] alapján, a speciális jogok akár meg is akadályozhatják az alapjogok konkrétumokban való érvényesülését.

II. A Lex Sportívák

A jogelméletben három egymástól eltérő felfogás alakult ki a sport-normák jogi jellegét tekintve:

  • A magyar akadémikus felfogás „…nem ismeri el a sportszövetségi előírások jogi

jellegét és a sportjogot kizárólag az állam által alkotott normákban látja…”.(Sárközy, Princzinger, in: Mihályi, 2014:50.).

  • Másik felfogás szerint, a sport civil szférájának önszerveződéséből és

önszabályozásából [az egykori lex mercatoria mintájára] jött létra a lex sportíva, mint egyfajta nemzetek feletti joganyag. (Mihályi 2014.). A lex sportíva a sportra [szervezetre és tevékenységre] vonatkozó szabályok összessége, melyek: „…a sport szervezeti autonómiájából fakadnak és megalapozzák a Lex Sportíva-t, mint speciális szabályt, amely felülemelkedik az általános szabályokon …hasonló módon keletkezett, mint a nemzetközi jogszabályok nagy része. Jogszabályokat alkottak, amelyek lassan jogszabályrendszerré alakultak”.(Panagiotopoulos, 1996: 5-7.).

  • Végül van egy harmadik, egy köztes álláspont (Siekmann, Foster, Nemes), mely

kétségbe vonja a sportnormák jogi jellegét, „…de lényegét tekintve osztják Klaus Vieweg azon  véleményét, hogy elképzelhető lenne végül a fairness-t magánjogi és nemzetek feletti jogszabálynak minősíteni [ún. lex sportíva], mindenesetre… …még idő előtti lenne a lex sportíva kötelező érvényességéből való kiindulás.”(Mihályi, 2014:50.).

Magam e polémiát nem kívánom eldönteni, pusztán arra a kijelentésre szorítkozom, hogy

a sportszervezetek alkotta normák - így az alapszabályok sem -, nem minősülnek jogszabálynak; legalábbis a hatályos belső[8] jog szerint. Nem mennék bele a ’ius - non ius’

disputába sem, tekintettel arra, hogy témánk szempontjából ez a kérdés irreleváns. A vizsgált, kiemelt sportszervezeti alapszabályokban foglaltakat normának tekintem, mert jellegüknél fogva életviszonyokat szabályoznak, azaz norma jellegűek, állami elismeréssel bírnak és érvényesülnek. Alapkérdés viszont e normák minősége és terjedelme, mert„ezek a jogszabályszerű normák……egy adott sportág résztvevői számára sokszor erősebb törvények az állami jognál!”(Kummer 1973, in: Mihályi, 2012:55.).

A NOB - teljes körű autonómiát vindikálva magának -, megalkotta a Nemzetközi Olimpiai Charta-t, mint ennek a nemzetközi szervezetnek az alaptörvényét. „Ennek a jognak szubjektív tulajdonságai vannak, amit a tagállamok vagy a sportszervezetek - legyen az közérdek vagy privát érdek - előzetes hozzájárulása nélkül állapították meg… …a NOB úgy működik, mint egy nemzetközi szervezet, a cselekedeteinek jogosságát, kompetenciáját és a céljait soha nem kérdőjelezték meg.”(Panagiotopoulos, 1996:7.). A NOB szabályozása nyomán, a sport autonómia jegyében a sportszervezetek, a sportszövetségek vindikálják maguknak ugyanezt a szabályozási szabadságot. Ebből egyenesen következik, hogy addig, míg egy-egy ilyen statútuum hatályban van, a sport-normáknak alávetett aktorok igen ritkán kérdőjelezik meg ezek jogosságát/igazságosságát; sokkal inkább alkalmazkodnak hozzá. A szabályozás változása tehát, gyakorlatilag csaknem mindig felülről, az adott sportszervezet elitjétől [elnökség, közgyűlés] indul ki; az aktuális érdekcsoportok hatalmi átrendeződése nyomán. Ez pedig azzal jár, hogy a lényegi változások csak hosszabb távon képzelhetők el; a szabályalkotásra jogosultak körének - még a régi szabályozók alapján történő -, lassú kicserélődése után. A sportjog önmagától - kvázi, mint egy  óceánjáró - lassan mozdul, lassan mozdítható. Kivéve az esetleges direkt politikai hatásokat.

            Mint minden jogot, így a lex sportívát is speciális gazdasági-politikai érdekek alakítják, befolyásolják. Cui prodest?[9] A jogalkotás mindig politikai-hatalmi kérdés is. Ezért témánk kapcsán alapvető, van-e és kellő számmal nő a sportjog alkotói között, illetve legalább bevonják-e a nőket a normaalkotás folyamatába, azaz megjelenhet-e egyáltalán a női látásmód, női érdek e területeken. Továbbá kérdés az is, hogy a lex sportíva alkotóinak van-e mainstreaming stratégiájuk, azaz a döntések nemekre gyakorolt hatását a döntéshozatal [norma alkotás] minden szintjén mérlegelik-e?     

            A szigorú, jogpozitivista vizsgálat mellett, a tételes sport-norma társadalom-politikai hatásait is figyelembe vettem, éspedig a női szemszögből [’women’s point of view’]; ugyanis a jog - kialakulásánál fogva - mélyen maszkulin (Monori 2011.) és rejtett módon tartalmazza

az androcentrikus és patriarchális struktúrákat, működési mechanizmusokat.

II.1. A nőkre - az esélyegyenlőségre - vonatkozó szakaszok a vizsgált lex   sportívákban

            A lex sportívák közül részletesen a NOB és MOB Alapszabályát vizsgáltam.

  • Az Olimpiai Charta [hatályos 2011. július 08. -tól].

Alapelvek: Az Olimpiai Charta az olimpizmus alapelvei közt külön is nevesíti a diszkrimináció tilalmát.

            • 4. pont szerint: „A sport gyakorlása alapvető emberi jog. Minden természetes személyt megillet a sportolás joga, a diszkrimináció bármely megnyilvánulási formája nélkül az olimpiai szellemben, amely kölcsönös megértést követel meg a barátság, szolidaritás és a tisztességes játék szellemében”.

      •5. pont szerint: „A diszkrimináció bármely megnyilvánulási formája, amely valamely országra vagy valamely személyre irányul faji, vallási, politikai, nemiség, vagy bármely forma alapján, az Olimpiai Mozgalommal összeférhetetlen.”

  • NOB  - a női  sportvezetői participáció növelésre vonatkozó - ajánlásai.

A NOB égisze alatt az elmúlt húsz évben több világkonferenciát tartottak, a „Nők és sport” címmel [IOC World Conference on Women and Sport]. Az  elsőt 1996 –ban, Lausanne-ban, az eddigi legutolsót Los Angelesben, 2012-ben. A Lausanne-i konferencia Záródokumentumában szerepel [a 2. pontban] az azóta közismertté vált ajánlás, a Nemzeti Olimpia Bizottságokkal szembeni azon elvárás, hogy 10 %-ban nők részvételével állítsanak fel bizottságokat, vagy munkacsoportokat. 2000-ben, Párizsban a ’Nők és sport’ II. Világkonferencián, a Záródokumentumban már a NOB elnökét hívták fel[!], hogy bírja rá a Nemzetközi Sportszövetségeket, Nemzeti Olimpia Bizottságokat a korábban Lausanne-ban elfogadott, a döntéshozó szervekben  - különösképpen a jogi és végrehajtó szervezetekben - a  min. 10%-os női participáció megvalósítására, 2000. december 31-ig. Mindezek után a NOB célként tűzte ki a nők 10-20 % -s számarányának elérését a vezető testületekben, az alábbiak szerint: a Nemzeti Olimpia Bizottságoktól elvárja a NOB, hogy célul tűzzék maguk elé, hogy döntéshozó testületeikben 2000. december 31-ig legyen meg a 10%-os női részvétel; 2005. december 31-ig a vezető testületekben már 20 % -os női részvétel volt az elvárás [ez máig nem valósult meg!].   

  • Hazai  sporttörvény[ek]

A 2000. évi CXLV. tv. [Sporttörvény] 92. § (10.) bek.-e szerint: A sport területén működő

köztestületek és közalapítvány döntéshozó, vezető testületeiben a nők aránya

• 2001. nov. 15-ig minimum 15 % -nak,

• 2006. nov.15-ig minimum 35 % -nak [!] kell lennie.

Ehhez képest 2014-ben, majdnem 10 évvel később, a MOB Közgyűlésében 7,9 % a nők aránya, a MOB Elnökségében 11 % a nők aránya!

A 2000. évi CXLV tv-t követő, 2004. évi I. tv. és a legújabb, 2011. évi CLXXII. tv. Sporttörvény [és annak alkotói] „elfelejtette(k)” a kvóta szabályt megismételni.

[Itt jegyzem meg, hogy a női kvóta kérdése, mióta csak először felmerült, állandó vita tárgya[10]. Magam - hosszas ellenzés után , kvóta párti vagyok; ugyanis be kellett lássam, kvóta nélkül a jelenlegi társadalmi struktúrák mellett a nők egyszerűen nem tudnak arányuknak megfelelő számban helyet kapni a döntéshozói pozíciókban; éspedig egyik társadalmi alrendszerben sem. Kutatások alapján úgy tűnik, „kvóta nélkül max. 15-20%-os női részvételi arányt lehet elérni, még a legnyitottabb társadalmakban” is.(Szelényi, 2012:15.). Felhívom a figyelmet továbbá arra is, hogy aki kvótával jut vezető tisztséghez, attól ő még – önmagában - nem lesz alkalmatlan. Mint ahogy, aki kvóta nélkül jut magas posztra, attól az még egyáltalán nem biztos, hogy alkalmas:a kvóta nem az érdemesek érdemtelenekkel való felváltásáról, hanem éppen az érdemesek közöttiesélyegyenlőség megteremtéséről szól”.(Ilonszki 2008, in: Ilonszki, 2014:56.). Továbbá: tekintettel arra, hogy  a hiedelmekkel ellentétben nem az egyének nyílt versenyéből kerülnek ki a magasabb pozíciókat elnyerők” (Bodnár, 2012, 111.), ezért a kvóta - mint az esélyek kiegyenlítése - szükséges.].

  • A MOB Alapszabálya

A MOB új Alapszabályt alkotott, - a hatályos Sporttörvény [2011. évi CLXXII. törvény,  hatályos: 2012. január 1-től] nyomán -,[11] ebben az alapelvek között került megfogalmazásra, megismétlésre a diszkrimináció tilalma.

Alapelvek:

            4/. pont:  „A sport gyakorlása alapvető emberi jog. Minden természetes személyt megillet a sportolás joga, a diszkrimináció bármely megnyilvánulási formája nélkül, az olimpizmus szellemiségével összhangban.

            7/. pont  „A diszkrimináció bármely megnyilvánulása, amely valamely országra vagy

valamely személyre  irányul, faji, vallási, politikai, nemiség, vagy bármely forma alapján, az

Olimpiai Mozgalommal és a magyar sporttal összeférhetetlen”.

            Alapszabály III. fejezet 28. § Tagsági jogok gyakorlása és a nemek közötti egyenlőség: (2)

bek.: „A MOB törekszik arra, hogy a NOB irányelveivel összhangban mindkét nem képviselői azonos eséllyel kapjanak képviseletet tagjai sorában”.

            Látható, hogy mind a két elit sportszervezet Alapszabálya csak általánosságban, alapelvi szinten foglalkozik a női esélyegyenlőség kérdésével. Azzal is - a nyelvi megfogalmazásokból kitűnően - főként csak a sportolók közti egalizációt megcélozva. A MOB Alapszabály 7. pontja pedig - nyilván a politikai korrektség jegyében, és a NOB alapszabályát követendő - már nem is ’nem’ -ről, hanem nemiségről beszél. Nem esik szó egyik Alapszabályban sem -külön és konkrétumokban legalábbis nem - az edzőnők és a sportvezetőnők esélyeinek egyenlőségéről.

III. A maszkulin természetű jog a NOB és a MOB  Alapszabályaiban, és ennek  a nőkre gyakorolt  hatása

III.1. Alapmegfontolások

            A jogelméletben, a joggal szemben tartalmi és formai követelményeket szokás megkülönböztetniA formai hibák közé a hatállyal összefüggő elemek és a szerkesztési hibák tartoznak; ezek a vizsgált alapszabályok kapcsán talán kevéssé fontosak. A tartalmi hibák annál inkább. A jog[szabályok] tartalmi követelményei: „világosan, közérthetően, a címzettek számára egyértelműen értelmezhető tartalommal fogalmazza meg az egyes magatartásszabályokat…, …a jogszabályoknak a címzettek számára kiszámítható jogkövetkezményeket kell tartalmazniuk”(Gyergyák 2004, in: Mihályi, 2014:50.). Mint azt az előzőekben már tisztáztuk, a sportszervezetek alapszabályai nem jogszabályok, de ezek a normák is meg kell feleljenek a jogszabályalkotás elméleti, tartalmi követelményeinek. Különösen az egyértelműség és a kiszámíthatóság követelményének. Fentiekre is tekintettel -a nők [sportvezetői]esélyeinek szempontjából -, az alábbi jogelméleti problémákat látom a lex sportívákkal kapcsolatban: 

 •egy részük nem valódi jog, csak puszta ajánlás, ezek semmilyen módon nem kényszeríthetők ki; 

• legtöbb közülük alapelv és nem konkrét norma, ily módon kevéssé vihető át a mindennapokra és szintén nem kikényszeríthető,

• amennyiben valódi [jogi] norma ugyan, mégsem tartalmazza a normaszegés szankcióját, sem semmi egyéb biztosítékát, garanciáját az esélyegyenlőség érvényesülésének; így önkéntes követés híján, az ezekben a normákban[12] foglaltak, nem érvényesíthetők. Minden jog [ideértve az ajánlásokat is] annyit ér, amennyit abból be lehet tartatni;

• a megfogalmazások gyakran nem pontosak, nem egészen szabatosak; magukon viselik az un. ’nyelvi határozatlanság’(Solt 1987.) szimptómáit. A gyakorló jogászok többsége küzd a jogi műnyelv eredendő határozatlanságával. A sportjog, mint egy fiatal jogág[13] különösen is magában hordozza a predikátumok[14] határozatlanságának hibáját. A jogelméletben a predikátumokat akkor és csak akkor tartják határozottnak, ha extenziójuk reprezentációjának egy és csak egy halmaz felel meg (Solt 1987.). A lex sportívák nyelvi - és ennek nyomán tartalmi - határozatlanságával az a probléma, hogy a jogalkalmazás során a szubjektivizmus, a protekcionizmus és a diszkrimináció lehetőségét teremti meg.

• az Alapszabályokban van néhány ’gumiszabály’; valamint konkrétumokban, közelebbről részleteiben nem meghatározott olyan választási norma, mely egyes személyekhez [a sportszervezet elnökéhez/elnökségéhez], széles - a szubjektivizmus lehetőségét ki nem záró - hatáskört rendel; ezek az igen tág diszpozitivitást lehetővé tevő szakaszok, a hatáskörrel rendelkezők számára  lényegében a szabad és korlátok nélkül döntés lehetőségét biztosítják. Ezzel sérül az előreláthatóság, a kiszámíthatóság, valamint az esélyegyenlőség követelménye.     

• az Alapszabályokban implicit, rejtett módon fellelhető a nemi megkülönböztetés -egészen pontosan, annak ki nem mondott, gyakorlati - lehetősége; a maszkulinitások gyakran rejtve maradnak; ilyen formán a gyakorlatban a nemi diszkrimináció alapját jelentik; ami viszont igen nehezen bizonyítható.

• a vizsgált lex sportívák nem tartalmaznak pozitív, a nőket támogató, konkrét jogintézményeket; hiányoznak ezen sport-normákból az egyenlő bánásmód[15] elvének normatív - pozitív, konkré, és ezért kikényszeríthető - rendelkezései. Az látszik, hogy a sportjog alkotóinak nincs – női - mainstreaming stratégiájuk!

 • végül: a sportszervezetek széles körű autonómiája, az önkormányzatiság alapelvének

gyakran parttalan érvényesítése miatt, gyakorlatilag nem kerülnek felszínre a normaalkotás folyamatának hiányosságai, a normák hibái és a fogyatékos normák alapján történő jogalkalmazás problémai sem.

         Összegezve: a vizsgált két Alapszabály - megítélésem szerint -, a nők esélyeinek egyenlőségét tekintve, komoly szabályozási ’hiátusoktól’ szenved. Legfőbb hibájuk az, hogy  az anyagi jogban megfogalmazott általános elvek [úgy mint, a diszkrimináció tilalma, az esélyegyenlőség biztosítása] érvényesülése az alaki jogban[16], különösen is a választási-kandidálási-ajánlási, és ezek végrehajtási szabályaira vonatkozó szakaszokban egyszerűen ’elvész’, nem tud érdemben manifesztálódni. Továbbá, hogy az Alapszabályok - normatív fundamentumként - tesziklehetővé a választási processzusok során előforduló protekcionizmust. Így mindkét normarendszer eszköze a nők diszkriminációjának, különös tekintettel a nők hatalmi-társadalmi tőke deficitjére. (Bourdieu 2000.).

         Az ilyen típusú szabályozásnak a következménye: a nők marginalizációja a sport-döntéshozó, [sport]vezetői pozíciókban.Széleskörűen vizsgálataim során[17] azt találtam, hogy mind a nemzeti olimpiai bizottságokban, mind a nemzetközi sportági szakszövetségek vezetésben a nők jelentősen alulreprezentáltak: jellemzően még a 15%-ot sem éri el nők aránya, még 2014-ben sem. A hazai mutatók teljesen hasonlóak, mint a nemzetközi sportszervezeteknél megismertek

III.2. A NOB tagságra / vezetői tisztségekre vonatkozó normák - nőkre gyakorolt - hatása, a NOB Charta alapján

         A NOB tagságot - amennyiben az nem alanyi jogon következik be - ajánlás alapján lehet elnyerni. Ajánlani a NOB tagok, illetve a Chartában megnevezett szervezetek ajánlhatnak.[16.§ 2.1. pontja szerint, a 16.§ kiegészítő rendelkezéseire figyelemmel.]. Az ajánlásra jogosultak, a NOB tagok- akik jelentős többségükben férfiak - mellett elsősorban a nemzeti olimpia bizottságok és a nemzetközi szakági sport-szakszövetségek. Ezeknek a sportszervezeteknek a vezetésében a férfiak szintén erősen felülreprezentáltak. Így tehát azok, akik a NOB tagságra jelölni jogosultak, döntően maguk is férfiak. Ezt állapítják meg az egyik sportkutatásban is: „…a nemzetközi sporttestületekben gyakori az a helyzet, hogy a vezető beosztásokat férfiak töltik be, akiket főként férfiak által dominált országos szervezetekből választottak ki..”(Talbot, 2000:93.). Az ’ajánlás’ intézménye ab ovo előnyt jelent a férfiak számára, a férfiak homológ kapcsolati hálóival összefüggésben.(Kürtösi 2008.).

         Az újraválasztás szabályai szintén problematikusak. A NOB Charta 16. §-a szerint, figyelemmel a Charta 19.§ 8. pontjára is, a NOB elnökének kezéhez van telepítve - ha áttételesen is, de korlátlan lehetőségként - az újraválasztásra vonatkozó hatáskör[18]. Ez hátrányos a női esélyegyenlőség szempontjából, mert nem a formális[19], hanem az informális [újra]választási eljárást teszi lehetővé. Ezen túl is a NOB elnökének igen széles, személyéhez kötődő egyéb hatásköre is van. Bármely, a Közgyűléssel kapcsolatos eljárási szabályról és szavazásról - amelyről az Olimpiai Charta nem rendelkezik - a NOB elnöke határoz. Ő határozza meg az összes választással kapcsolatos eljárási szabályt, kivéve a NOB elnökválasztást, amelyet a NOB Végrehajtó Bizottsága állapít meg [18.§]. Az eljárási szabályok meghatározásának jogosítványa - legalábbis elméletben - megteremtheti a választás kimenetelének befolyásolási lehetőségét[20]. Főszabályként továbbá, a NOB elnök hatáskörébe tartozik az állandó és az ad hoc bizottságok létrehozása[21] [21.§], ő jogosult meghatározni a bizottságok és munkacsoportok működésének időtartamát, egy személyben ő jelöli ki ezek tagjait, nevezi ki vezetőit. Valójában az elnök a legfontosabb- személyi és működési - kérdésekben szabadon és lényegében korlátok nélkül dönt. Teljes centralizáció. A Charta, az elnök kezébe a formális hatalmán túl hihetetlen informális hatalmat ad azzal, hogy a tagok, a munkatársak erős függésben vannak tőle. Kiépül[het] körülötte a hatalmát erősítő, kiszolgáló ’serviensi’ réteg, mely élteti a szervezet patriarchális működését. Ezek az igen erős ’elnöki jogosítványok’ lehetővé teszik a szervezet feudális működési módját, mely nem mentes a szubjektivizmustól, hordozza a protekcionizmus lehetőségét; viszont egyáltalán nem tekinthető demokratikusnak. Emlékeztetek, professzor Panagiotopoulos már idézett megállapítására:„…a NOB…cselekedeteinek jogosságát… …soha nem kérdőjelezték meg.” (Panagiotopoulos, 1996:7.).

         Témánk szempontjából ez - a működés, melyet a NOB Charta, továbbá az alábbiakban ismertetésre kerülő MOB Alapszabály is lehetővé tesz -, azért bír jelentőséggel, mert minden olyan hatalmi küzdelemben [jellemzően férfiak küzdelmében], ahol a döntések centralizáltak, egy személytől függőek, ott a kapcsolatoknak, informális hálózatoknak döntő szerepe van a taggá válás kérdésében és a tisztségek allokációjában. Minden ilyen, egy személytől [és érdekcsoportjától] függő választási eljárási rend minimalizálja a nők esélyeit a pozícióharcban. Jellemzően a férfiak egymás közt, egymásnak könnyebben osztanak tisztségeket; ugyanis a férfiak kapcsolati hálójában - mind az instrumentális, mind az expresszív hálót tekintve - döntően férfiak vannak (Kürtösi  2008.).  Ugyanakkor a nők ezekből a kapcsolati-érdekérvényesítő hálókból általában ki vannak rekesztve. Döntően a társadalmi tőkedeficitjük (Bourdieu 2000.) okán. Ezért a nők számára hátrányos minden olyan normatív szabályozás, mely a kapcsolat alapú működésre ilyen széles lehetőséget biztosít.

III.3.  a nők esélyei a MOB Alapszabály  alapján

            MOB tagságra jelölni az Alapszabály 29.-35.§-a szerint lehet, éspedig döntően - a szintén - férfidominált sportszervezetek jogosultak erre. Ezek szerint a jelölés joga elsősorban az olimpiai sportágak szakszövetségéi és az un. szakmai tagozatoké, valamint egyéb sportszervezeteké. A MOB, kis NOB, ahogy ezt egy sportvezető frappánsan megfogalmazta.  

            Úgy tűnik, a MOB-ban is „…a pozíció gyakran a régóta kialakult és féltékenyen őrzött férfi patronáló rendszeren alapszik” (Talbot, 2000:105.). A sport legfelső szervezeteinek vezetői csaknem mindig férfiak mert, „…főként férfiak által dominált országos szervezetekből kerültek kiválasztásra.” (Talbot, 2000:93.). Ez a férfidominancia a sportvezetésben, önmagában is strukturális akadály a nőknek. Amikor a kiválasztási folyamat végső jelölői, választói, döntéshozói jelentős többségében férfiak, „a hasonló a hasonlóhoz elve” (Nagy 1993.) és a homológia (Kürtösi 2008.] alapján - továbbá a társadalmi közgondolkodásban elő masszív szterotípiák hatására - előbb választanak férfit, mint nőt. Ugyanerre mutat rá az egyik Uniós állásfoglalás: „…a férfiak pedig férfiakat választanak a döntéshozatali pozíciókba, ami nem formalizált rendszer, mindazonáltal szisztematikus….” (2013/C 251 E/02 Állásfoglalás E. pont.).

            A MOB saját alapszabálya szerint „törekszik” a női esélyegyenlőségre. (III. fejezet 28. § (2) bek. szerint.) Azonban ez is kizárólag a MOB tagságra és nem a MOB vezető tisztségekre

vonatkozik. Ez a normaszöveg végtelenül üres, semmitmondó, határozatlan; még hivatkozási

alapnak is alkalmatlan. Miben is nyilvánult meg, mit is eredményezett ez a sikertelen „törekvés” az elmúlt években?

       A MOB régi [2008-2012 közötti] Elnökségében ketten voltak nők. Az új Elnökségben,

2014-ben ismét csak ketten vannak, így a nők aránya, jelenleg 11 %. Egy rövid ideig [2012 március - 2014 április] volt három nő az Elnökségben; ez az 1 fős női létszámbővülés, a MOB új [2012-s] struktúrájával, a szakmai tagozatok létrejöttével, és azok képviselőinek ipso iure elnökségi, alelnöki[22] tagságával függött össze. A MOB egészét tekintve[23] a nők participációja, még ennél is kedvezőtlenebb.A MOB Közgyűlésben, 2014-ben, a 227 tagból mindössze 18 volt a nő. [7,8 %]. A MOB elnöksége által, MOB tagnak [az alapszabály 19.§(1) bek b). szerint] felkért valamennyi személy, a férfi nemhez tartozik.[!] A tizenkét MOB bizottságból kettőnek a vezetője nő; a tagok között is jelentős kisebbségben vannak a nők. Igaz, a MOB Női Bizottságának a vezetője is nő. Talán ez utóbbi nem olyan nagy vívmány.

A MOB taggá válást egyebekben ezzel, az így megfogalmazott ’törekvés’ szabállyal nem is lehet befolyásolni, hisz azt a - férfidominált vezetőségű - tagszervezetek döntik el [29.§], kit küldenek a testületbe.   

            Hatásában a nők számára még kedvezőtlenebb az Alapszabály 19.§(1) bek. b) pontjában megfogalmazott, teljesen szubjektív ’gumiszabály’: „…a MOB elnöksége felkérése alapján…”. A tárgyi szakasz címe, „adományozható’ tagság is erősen vitatható. Feudális, szubjektív eljárást sugall. Ez egy konkrét tartalom nélküli, egyben mindenféle jogorvoslatot teljesen kizáró, a protekcionizmust viszont lehetővé tevő norma. Minden ilyen tartalmatlan ’gumiszabály’ a nők számára nemi hátrányt is jelent. Mint fentebb már jeleztem, jelenleg [2014. májusában] a MOB Közgyűlésnek kilenc olyan tagja van, akik e normahely alapján váltak MOB taggá. Valamennyien férfiak.[24]   

            A MOB elnök hatásköre [49.§] javaslatot tenni a főtitkár, a bizottsági elnökök, a csapatvezető és az attaché személyére. Ezzel - csakúgy, mint a NOB–nál -, az elnökhöz személyi kérdésekben igen széles, senkitől nem függő hatáskör [hatalom] lett telepítve.

            A MOB tisztségeket tekintve az Alapszabály tesz egy további megszorítást [49.§]. E

szerint: a MOB legfelső vezetőjének, továbbá vezetői tisztségeire csak MOB tag jelölhető. Így, ha nincs elég női MOB tag, ebből - normatív alapon[!] - az következik, hogy a kevesekből  [tokenek-jelképek, (Kanter 1977.)] csak még kevesebb nő lehet MOB vezető.

            Felhívom még a figyelmet egy további, sportjogi szabályozási anomáliára: ugyanis sem a NOB, sem a MOB alapszabálya nem ad rendelkezést arra nézve, hogy egy-egy delegált személy meddig, hány cikluson[25] keresztül maradhat a testület tagja. Ez is csökkenti a potenciális női NOB/MOB tagjelöltek taggá válási esélyeit. Egy nemzetközi kutatás arra a női hátrányra mutatott rá, mely ebből az élethosszig tartóan birtokolt/bitorolt sportvezetői tisztségből fakad. A Brit Nemzetközösségi Játékokon [Commonwelth Games Federation-CGF.], 1994-ben csapatvezetőként résztvevő, és akkor ott megkérdezett sportvezetőnők tapasztalatai szerint a patriarchatus ’kvázi hitbizományként’ tekint a sportvezetői tisztségekre. „…a [sport] bizottságokban ülő emberek már olyan régóta ott vannak, hogy a szervezet inkább egy klubhoz[26]hasonlatos, mint egy szövetséghez,… … de tény, hogy olyan régen ott vannak, hogy nem kívánnak elmenni……Ez egy furcsa rendszer…".(Talbot, 2000:113.). Hazánkban is tapasztalat, hogy egyes sportvezetők - jellemzően férfiak -, hosszú évtizedekig maradtak/maradnak[27] a posztjukon; melyet a vonatkozó lex sportívák jelenleg lehetővé tesznek.

IV. a ’férfikvóta’ -  [működésének lehetősége a normákba’ elrejtve’]

            Kutatások szerint a magyar társadalom - a rendszerváltás óta - talán még konzervatívabb felfogású, mint volt korábban (Pongrácz 2005.); így erősen érvényesülnek a hagyományos nemi szerepekre vonatkozó elképzelések is; konkrétan a férfiak preferálása a vezetői szerepekben. Holott a nemi sztreotípiák és az arra épülő szokásjog ellentétes a CEDAW Egyezmény 5. pontjával.[28]

            A férfikvóta, mint szociológiai jelenség[29] léte, a téma szakirodalmában (Nagy 2013.) és

az EU-s forrásokban egyaránt megtalálható. „…ma gyakorlatilag a kvóták informális rendszerét alkalmazzák, amelynek keretében a férfiakat részesítik előnyben a nőkkel szemben, a férfiak pedig férfiakat választanak a döntéshozatali pozíciókba, ami nem formalizált rendszer, mindazonáltal szisztematikus és igencsak mélyen gyökerezik a férfiakkal szembeni kedvező bánásmód kultúrájában….” (2013/C 251 E/02 Állásfoglalás E. pont).

         Mások a ’numerus clausus’ kifejezést használják a kontraszelekció leírására, a szimbolikus társadalmi tér valamennyi alrendszerének - vezető funkciói - vonatkozásában:„…a társadalmi élet meghatározó területein - politika, gazdaság, kultúra, tudomány - egy kimondatlan, láthatatlan, de eredményeiben mindkét fél számra nagyon is érzékelhető numerus clausus érvényesül; a férfiak korlátozzák, az általuk uralt területekre bebocsátott nők arányát, és a belépést feltételhez kötik”. (Szalay 1978,  in: Acsády, 2011:32.). 

            Nagy Beáta eredményei szerint a ’férfikvóta’ a befolyásos pozícióikat illetően létezik (Nagy 2013.). Azt pedig nem lehet tagadni, hogy a (felső szintű) sportvezetés igencsak befolyásos pozíciónak tekinthető. [A MOB tagság sokak által vágyott, nagy presztízsű pozíció, melyet általában a férfiak maguknak tartanak fenn.] A nők belépésének korlátozása [akár informálisan és látens módon is] a MOB-ba jól demonstrálja, hogy a sport ma is elsősorban a férfiak területe (Dunning 2002.), ahol az informális kapcsolatok, a hatalmi potenciál [kapcsolati tőke - Bourdieu(2000.)] az elsődleges, és nem feltétlen az alkalmasság élvez prioritást a kiválasztás során [vö. contest mobility[30], Kanter (1977.)]. A ’férfikvótát’, [numerus clausust]működtető mechanizmusok mögött, végső soron, a férfiak társadalmi tőke többlete áll (Bourdieu 2000.), amely markánsan leképeződik a jogban is. Éspedig leggyakrabban rejtett, látens módon, kódolt formában, mögöttesen. A sportjogi normák módszeres vizsgálata feltárta a ki nem mondott, de mégis bennük foglalt - a nemi diszkriminációt lehetővé tevő - információkat, melyek a szabályzókban implicite léteznek, és melyek a gyakorlatban lehetővé teszik a nemek közötti esélyek egyenlősége követelményének figyelmen kívül hagyását. Ezeket a bennfoglalt információkat az aktorok pontosan értik; ennek megfelelően cselekednek és tartják fenn, működtetik a kapcsolatalapú pozíciószerzés férfijogú struktúráit.

diszkusszió

         A társadalom racionalizált világában a jog, mint formalizált folyamat (Séllei  2006.), igen kevéssé tükröz, kevéssé képvisel női érdeket. A jogrendszer egésze - sem a jogalkotási, sem a jogalkalmazási folyamatot tekintve - napjainkra sem készült fel a nő és férfi régóta

hangoztatott jog- és esélyegyenlőségének teljes körű megalapozására. Holott elvárható lenne a jogszabályok/normák tartalmában és a megfogalmazás nyelvezetében is hangsúlyt fektetni a feminista nézőpontra, a relacionalitás női szemszögű megfogalmazására; a konkrétumok e szerinti kodifikálására. Ma a jog nem ilyen. A jog, mint strukturált folyamat, hordozza a társadalmi struktúrák történelmileg kialakult ballasztjait. A premodern kultúráktól napjainkig a nők elkülönítése a férfiaktól térben, fizikailag, státuszban, kifejezte/kifejezi egyenlőtlen helyzetüket (Trenka 2014.), és ez markánsan megjelent/megjelenik a jogban is. A jog egyfajta gyakorlati antropológia; a társadalmak valós képét adja, egyszerre tükrözi vissza azt és szabja meg a jövőre nézve. A jogalkotók évezredek óta férfiak voltak, és döntő többségében ma is azok. Így, tradicionálisan férfijogú strukturális-funkcionális mechanizmusok mentén -elsődlegesen férfi szemszögből, férfi érdekekért - keletkezik ma is a jog [beleértve a lex sportívákat.].Egyes kutatók a jog ’nemi természetéről’ beszélnek (Monori, 2011:26.). E szerint a jog tartalmában, nyelvezetében döntően patriarchális; a maszkulinitások gyakran rejtve maradnak. Mások a „maszkulinitás le- és elfedettségére(Séllei, 2006:6.) mutatnak rá. Ez a rejtettség - a normákban bennfoglalt diszkrimináció - [nyelvében, az alkalmazás lehetőségét tekintve] teszi lehetővé, hogy valamennyi társadalmi alrendszer alapvetően patriarchális alapokon működjék. A jog, mint az életviszonyokat alapjaiban meghatározó struktúra, pontosan tükrözia társadalom különböző szintjein jelenlevő folyamatokat, így a „…diszkrimináció gyakran észrevétlen marad, mivel a napi rutinba beágyazódva, szándékoktól függetlenül is érvényesül. Ilyenkor a diszkrimináció ténye többnyire nem tudatosul,…” (Vajda, 2004:111.).„A feminista jogi kutatások kimutatták, hogy a jog mélyen maszkulin”(Monori, 2011:28.). A maszkulin jog - mint egy önálló struktúra - eszköze a szimbolikus társadalmi tér strukturális egyenlőtlenségeinek. Ahelyett, hogy eltörölné - látens működésében -, fenntartja és elősegíti az egyenlőtlenség különböző formáit az egyes társadalmi csoportok tagjai közötti - témánk szempontjából a férfiak és nők közötti - esélyegyenlőtlenséget; azaz a valódi jogegyenlőség gátjaként funkcionál. Minden nemzetközi deklaráció és az elvi jogegyenlőség dacára „…a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségek mind jogilag, mind ténylegesen továbbra is fennállnak[31] (Kardosné, 2000:250.).       

            A ’gyanakvás hermeneutikáját’ (Schüssler Fiorenza, in: Buday 2004.) alkalmazva azt találtam, hogy a vizsgált Alapszabályok mélységesen ’férfi-gondolkodást’ tükröznek. A sportvezetői és egyéb tisztségekre vonatkozó kandidálási, ajánlási, választási, kinevezési, valamint ezek alaki rendjére kötelező szabályok a regnáló patriarchatus érdekeit tükrözik. A bemutatott Alapszabályok a női jog- és esélyegyenlőség erős gátjai, azáltal, ahogy a célok eléréséhez szükséges – azonos - eszközök hiányára [vö. anómia elmélet (Durkheim; Merton), in: Andorka 2006.)] alapozott működést biztosítják. A sportvezetővé válás normatív hátterének szempontjából ez a ’szükséges eszköz’ a már fentebb említett hatalmi-kapcsolati tőke, melyből sajnálatos módon a nőknek kevesebb van [Kanter(1977.), Putnam(1993); Bourdieu(2000.)]; ezért minden olyan normatív szabályozás, amely a kapcsolat alapú működésre széles lehetőséget biztosít, az a nőknek hátrányos. Ugyanakkor éppen erre - a kapcsolat alapú működésre - alapozva funkcionálnak ezek az Alapszabályok. A maszkulin lex sportívák permanensen legitim szociális hatalommá[32]’kreálják’ a sportvezetést, mint férfijogú struktúrát. Aszimbolikus társadalmi térben ugyanis minden mindennel összefügg. Látni kell azt is, hogy a sportszervezetek aktorai a sportszövetségi normarendszernek ’alávetettjei’, így számukra a sport-normák ”…sokszor erősebb „törvények” az állami jognál” (Mihályi, 2012:55.). Éppen ez a ’kvázi törvényerő’ a legsúlyosabb probléma a lex sportívák érvényesülésében, alkalmazásában, tekintettel arra, hogy a sportszervezetek egyszerre rendelkeznek szabályalkotó és végrehajtó hatalommal (Mihályi 2014.). Ez a fajta jogérvényesülés, a lex sportíváknak való ’alávetettség’, a sportszervezet - és vezetői - totális működését teszi lehetővé. Ne feledjük, a sportszervezetek,- különösen is az olimpizmus csúcsszervei - cselekvéseinek [szabályalkotásának, normáinak] jogosságát a NOB Charta óta nem szokás megkérdőjelezni (Panagiotopoulos, 1996.).

            Az androcentrizmus, a ’bennfoglalt, látens diszkrimináció’,kódolt üzenetek formájában van jelen a jogban; így az ismertetett lex sportívákban is. Ez a kódolt üzenet - a vizsgált két Alapszabályban - igen egyszerű: a hatalom, az férfi dolog;az ideális sportvezető:férfi. A legjobb bizonyíték erre, az Alapszabályok nyomán előállott és évek óta kőbevésett ’eredmény’, azaz a fent röviden felmutatott statisztikai adatatok, melyek szerint mind a NOB-ban, mind a MOB-ban a nők elenyésző kisebbségként lehetnek jelen. Aligha lehet tagadni, hogy ezt a helyzetet a két sportszerv Alapszabálya [is] teszi lehetővé!

            A vizsgált lex sportívák normáinak - a CDA, mint látásmód szerinti - elemzésekor erősen szembeötlő volt az is, hogy mennyire jelen van egyfajta ’meggyőzési szándék’, mellyel a fennálló rendet [a NOB, a MOB szervezetét, processzuális gyakorlatát,] státus quo-ként megkérdőjelezhetetlennek, megkérdőjelezhetetlenül jónak kívánják elfogadtatni. Az aktorok mozgásterét a normákban foglaltak - indirekt módon is - konceptuálisan, kognitív hatásukban befolyásolják. A kognitív hatalmat napjainkban a színlelés, a manipuláció és a meggyőzés egyéb eszközeivel úgy és azért gyakorolják, hogy irányítsák, megváltoztassák mások gondolkodásmódját (van Dijk 2000.). A ’hatalom’ elsősorban a meggyőzés eszközeivel befolyásol életviszonyokat, és ennek a befolyásolásnak kiváló eszközei a különféle normatív szabályozók, amelyek eszközei a gondolkodásmód determinatív formálásának is. A sportszervezetek vezetői, vezető testületei - a normaalkotáson keresztül - birtokosai ennek a meggyőzési, befolyásolási hatalomnak [is]. A hatalmi relációknak diszkurzív megjelenése is van (van Dijk 2000.). 

            Mivel pedig „…a hatalom az egyenlőtlenség alapvető formája…” (Lenski 1966, in: Andorka, 2006:161.), így a nőknek, alárendelt helyzetükből, hatalmi deficittel igencsak nehéz befolyást gyakorolni a struktúrák megváltoztatására, így a jogalkotás folyamatára, a normák tartalmára. „…a struktúrák azért léteznek, mert az egyének annak megfelelően cselekszenek” (Giddens 1994, in: Andorka, 2006:84.). A társadalmi mintázatok jelenlegi felépítésének -beleértve a normatív szabályozást is - igen fontos strukturális következménye - egyszerre ok és okozat is egyben -, hogy a nők kimaradnak a [sport]jogalkotásból. Társadalmi tőke deficitjük okán egyetlen olyan testületben sincsenek - a befolyásoláshoz szükséges mértékben - jelen [kritikus arány~30-33%(Dahlerup 1988.)], hogy érdemben megváltoztathatnák a jelenlegi, maszkulin szabályozókat. Ezért aztán a nők, továbbra sem kerülnek - társadalmi arányuknak megfelelő - mértékben, törvényhozói, döntéshozói, [így sportjog alkotói] pozícióba. Circulus vitiosus[33].

            „Addig nem lesz teljes egyenjogúság, ameddig a nők maguk is részt nem vesznek a törvényalkotásban[34](Anthony 1997, in: Sümegi, 2007:8.), továbbá minden más norma, így a sportszervezetek alapszabályainak alkotásában. Ez [lenne]a női esélyegyenlőség conditio sine qua non-ja a jogban! E nélkül maradnak a normákban a patriarchális struktúrák, és a látens (Merton 1980, in: Andorka, 2006:76.) és funkcionális diszkrimináció. Napjaikban -megítélésem szerint -, a női esélyegyenlőség egyedüli útja a női kvóták - törvényi és egyéb normákban is megjelenő - alkalmazása, megkövetelése. E nélkül - a kutatások szerint - a nők nem érnek el arányuknak megfelelő reprezentációt a döntéshozó pozíciókban (Szelényi 2012.). Hosszabb távon viszont a kvótarendszer alkalmazása a nemek közötti esélyegyenlőség megvalósításához vezethet (Ferris 2000.).Az EP[35] is rámutat arra, hogy a „…választási kvóták használata kedvező hatással van a nők képviseletére…” (EP. 2013/C 251/E 01.Állásfoglalás 32. pont.). Továbbá, elengedhetetlenül fontos lenne a női esélyegyenlőség érdekében, a különféle választások során az átláthatóság – normatív – biztosítása, a szubjektivizmust, a protekcionizmust - mint speciális női hátrányt - kiküszöbölendő. Ahogy az EP ugyancsak iránymutatást ad e körben, midőn: ”…felhívja a tagállamokat, hogy tegyék átláthatóvá a férfi és női jelöltek döntéshozói pozíciókba való kiválasztására irányuló eljárást…”(2013/C 251 E/02 Állásfoglalás 17.pont.).

         A bemutatott két sportszervezeti Alapszabály külön célzat nélkül, de a szövegezésében pontosan kifejezi, hogy a formális [az alapjogi chartákban - sőt, magában a NOB és a MOB Alapszabályainak alapelvei között - deklarált] jogegyenlőség nem jelent automatikusan esélyegyenlőséget!A normákba rejtett hatalmi viszonyokat az aktorok pedig pontosan értik! A kódolás-dekódolás (Hall 1980.), a sportban [is] annyira jól működik,  hogy „… a sport marad a közélet egyik legkonzervatívabb és legkevésbé rugalmas területe, amely messze elmarad más társadalmi struktúrák mögött” (Talbot, 2000:91.). 

            Ezt a változatlanságot a lex sportívák [a sportszervezetek alapszabályai] - mögöttesen a maszkulin jogrend egészével - kitűnően konzerválják. Ezért - álláspontom szerint -, jelenlegi formájukban a női esélyegyenlőség biztosítására alkalmatlanok!

Szakirodalom – források

ACSÁDY J.(2011): A varázstalanító emancipáció mítosza (from: http://www.csepeli.hu/). Utolsó látogatás: 2014. február 21.

ANDORKA R. (2006): Bevezetés a szociológiába, Osíris, Budapest.

BODNÁR I.(2012): Az edzői munka, mint női foglalkozási életpálya(from:http://phd.sote.hu). Utolsó látogatás: 2013. május 12.

BOURDIEU, P. (2000): Férfiuralom. Budapest, Napvilág.

BUDAY K. (2004): Az alma meg a fája, (from:http://www.Magyarpaxromana.hu/). Utolsó látogatás: 2013. augusztus 15.

van DIJK, T.A. (2000): A kritikai diskurzuselemzés elvei, in: Szabó M. - Kiss B. - Boda Zs.(szerk.): Szövegváltozatok a politikára. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 442-477.

Documents the European Commission Justice, Fundamental Rights and Citizenship,

(2011): Positive Action Measuresto Ensure Full Equality in Practice between Men and Women. (from:http//www.eu.hu/europaibizottsag).  Utolsó látogatás: 2014. április 18.

DUNNING, E. (2002): A sport, mint férfiaknak fenntartott terület (megjegyzések) in: Korall, 2002, 7-8. 140-154. (Ford: Lengvári István).

Az Európai Parlament Állásfoglalása:A nők részvétele a politikai döntéshozatalban’. (2011/2295(INI) -2013/C 251 E/02) (from: http://www.eurlex.europa.eu). Utolsó látogatás: 2014. április 18.

FERRIS, E. (2000): Are quotas the way forward? Second IOC World Conference on Women and Sport, March 6-8., Paris.

FODOR É.(2003). A Női Emancipáció Magyarországon és Ausztriában, 1972-1992. in: Szociológiai Szemle, 2003, 1. 28-54.

Hungary Parliamentary Elections, 6. April 2014. OSCE/ODIHR Limited Election

Observation Mission. Final Report. Office for Democratic Institutions and Human

Rights 11. juli, Warsaw. (from:http://www.osce.org/ ).Utolsó látogatás: 2014. július.14.

ILONSZKI G:(2014): Jó kormányzás és a nemek egyenlősége, Magyarországi

helyzetjelentés. in:A nőtlen évek ára. A nők helyzetének közpolitikai elemzése 1989–2013, 29-58. Budapest, Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség. (from:http://noierdek.miria.hu/.). Utolsó látogatás: 2014. április. 11.

KANTER, R.M. (1977): Women and man in the corporation. Basic Book, New York.

KARDOSNÉ, KAPONYI E.(2000): Az emberi jogok nemzetközi védelme, (from:phd.lib.uni-corvinus.hu/).Utolsó látogatás: 2014. február 28.

KOVÁCS G.(2009): A nőkérdés az egyház társadalmi tanításában, (from:http://www. vigilia.hu/). Utolsó látogatás: 2014. február 28.

KÜRTÖSI Zs.(2008): Nők és férfiak társadalmi kapcsolati hálózatának eltérései a munkaszervezetekben, (from:http://www.phd.lib.uni corvinus.hu). Utolsó látogatás: 2013. dec.16.

LENGYEL Zs.(1997): Szociálpszichológia, Budapest, Osiris. (from:http://www.tankönyvtár.hu/.). Utolsó látogatás: 2014. július. 3.

NAGY B.(2013): Nők a vállalati vezetőtestületekben és irányításban Magyarországon, in:TNTeF 2013, 3; 52-63. (from:http://www.tntefjournal.hu/). Utolsó látogatás: 2014. március 7.

MIHÁLYI Zs. A. (2012): Jogalkotás a sportban, az állami és civil szféra szabályozási határvitái, in: Kodifikátor, 2012,2. 55-81. (from: http://kodifikator.hu/). Utolsó látogatás: 2014.aug.24.

MIHÁLYI Zs. A.(2014): Magyarország megyei jogú városai sportrendeleteinek összehasonlítása, in: Kodifikátor, 46-73. (from: http://kodifikator.hu/).Utolsó látogatás: 2014. augusztus 24.

MONORI G.(2011): Esélyegyenlőség és feminista jog - a női jogok pragmatikus

érvényesülése, (from: http:// wwww.doktori-iskola.ajk.pte.hu) . Utolsó látogatás: 2013. december 12.

PANAGIOTOPOULOS, D.P.(1996): Lex Sportiva: Theory (part two). 5-7.  (from: http://www.sportmenedzsment.hu). Utolsó látogatás: 2013. május 10.

PONGRÁCZ T. (2005): Nemi szerepek társadalmi megítélése. Egy nemzetközi

összehasonlító vizsgálat tapasztalatai,in: Nagy Ildikó, Pongrácz Tiborné, Tóth István György,(szerk.): Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről, 2005. Budapest: TÁRKI, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, 3–86. (from:http://www.tarki.hu/). Utolsó látogatás: 2013. október 21. 

SÉLLEI N.(2006): Miért félünk a farkastól? in: Disputa, 2006, 6. 4-11.

 (from:http://www.deol.hu/disputa/). Utolsó látogatás: 2013. december 14.

SOLT K.(1987): A nyelv határozatlansága és a jogalkalmazás, in: Jogtudományi Közlöny,  1987,7. 393-395.

SÜMEGI B.(2007): Nők a vezetésben, nehézségek és lehetőségek,

(from:htp//www.elib.kkf.hu).Utolsó látogatás: 2013. május 22.

SZELÉNYI Zs.(2012): Üvegplafon tabuk nélkül, (from: http://jol-let.com/magyar/wp

content/uploads/Szelenyi). Utolsó látogatás: 2014. január.16.

TALBOT, M.(2000): Döntéshozatal a sportban, in: Perényi E.- Berta G.K. (szerk): Nemzetközi tapasztalatok a nők sportjának világából, 2000,11. 91-116. Budapest, Ifjúsági és Sportminisztérium Értesítő.

TÖRÖK Cs.(2013): Európa identitása és a kereszténység, in: Vigilia, 2013, 2.  96-97.

TRENKA M.(2014). An gard, prét, allé! Nők a sporttörténetben; avagy küzdelem az esélyek egyenlőségéért a sportpályákon is, in: Kaledeiscopehistory 2014, Vol.5. No.8; 155-163.

VAJDA R.(2014): Munkaerőpiac, foglalkoztatás, vállalkozó nők. A nők teljes értékű

munkavállalásának akadályairól és esélyeiről, in: Juhász Borbála (szerk.): A nőtlen évek ára.

A nők helyzetének közpolitikai elemzése 1989–2013, 99-152. Budapest, Magyar Női

Érdekérvényesítő Szövetség (from:http://noierdek.mirira.hu/). Utolsó látogatás: 2014. ápr. 11.

 

További, megtekintett Web oldalak: 2013. február - 2014.július.

www. mob.hu

www.eu.hu/eurlex

www.un.org/womenwatch/daw/cedaw

www.euroinfo.hu

www.euvonal.hu



[1]Talbot, 2000:113.

[2]Talbot, 2000:113.

[3]A jog ’nem-semleges’-sége; egy megtévesztő mítosz, melynek nyomán sokan úgy vélik, a jó törvények automatikusan jók a nőknek, a férfiaknak egyaránt.(Palasik 2010.). Ez sajnos nem így van.

[4]The Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination Against Women. Belső jogba beiktatva, az 1982. évi 10. Törvényerejű Rendelettel.

[5]A Római Szerződés 249. cikke értelmében az Európai Közösség, és annak szervei által alkotott aktusokat [úgymint: rendeletek, irányelvek, döntések, ajánlások, állásfoglalások] tekintjük másodlagos jogforrásnak.

[6]•a 2002/73/EK, - a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmóddal foglalkozó - irányelv, melyet ’nemi irányelvként’ is szoktak jelölni. Ez az irányelv a diszkrimináció fogalmát az egyenlő bánásmód kifejezéssel kapcsolta egybe. •A Parlamenti Közgyűlés 1986-ban, a 855. sz. Határozatban kimondta a két nem egyenlő méltóságát [the equal dignity of both sexes] és esélyegyenlőségét [the equality of opportunuty between men and women].   •A 855. sz. Közgyűlési Határozat szerepváltoztatást’ sürget: „A nők és férfiak egyenlő esélyeit nem csak a politikai, hanem a családi és kulturális életben is megvalósítandónak ítélték, rámutatva, hogy az egyenlőséget,……csak a nők és férfiak szerepének megváltoztatásával lehet megvalósítani”.(Kardosné, 2000:48.).  •Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága, 1988. novemberében ’Nyilatkozatot’ fogadott el a nők és férfiak egyenjogúságáról, amely leszögezte. „…hogy a nemek közötti egyenjogúság az emberi jogok elválaszthatatlan alkotóeleme, és minden, ezt az elvet sértő diszkrimináció az alapvető szabadságjogok megsértésének minősül”, továbbá, „hogy a nemek közötti egyenjogúság biztosítása a demokrácia lényeges feltétele és a társadalmi igazságosság megvalósításának záloga”.(Kardosné, 2000:250.).

[7]A speciális jog lerontja az általánost, azaz megelőzi azt.

[8]Az  ALAPTÖRVÉNY [2011. CCII. Tv.], T) cikk (1) bek. szerint: „Általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és az  Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a

hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg.”

[9]Kinek használ [kinek az érdeke] -[latin] - Seneca.

[10]Míg a női kvótát általában ellenzik - gyakran maguk a nők is -, addig a patriarchális társadalmi struktúrák ’férfikvótát’ működtetnek. Lásd bővebben, a IV. fejezetet. A női ellenkezések többsége mögött - vélhetőleg - a mainstreaming diskurzusban jelenlevő, a női kvótát elutasító álláspont áll; mely ily módon egy fajta elvárt és befolyásoló attitűd az aktorok számára.

[11]Tudomásom szerint a MOB az egyetlen olimpiai bizottság, amely szinte az egész sportot lefedően integrálta magába a különböző „szakmai tagozatként” nevesített területeket. Témánk szempontjából ez azért bír relevanciával, mert eme ’mega’ testület irányításában rejlő autokratizmus, belterjesség veszélye, a nők vezetői esélyeit tekintve lényeges lehet.

[12]Ilyen többek között a MOB Alapszabály III. fejezet 28. § (2) bek.-e; a 19.§(1) bek. b) pontja stb.

[13]A jogelméletben még vita folyik a sportjog jogági elismertsége körül; magam jogágnak tartom, mert -álláspontom szerint - rendelkezik a jogágiság jogelméleti követelményeivel, úgymint: elkülönült struktúra, saját tartalom és módszer, külön felelősségi alakzatok stb.

[14]A nyelvi kifejezéseket logikai szempontból szokás felosztani: individuum nevekre, predikátumokra és állításokra (in: Solt, 1987:393.). A predikátum: a dolog valamilyen szempontú ’megragadása’, valamely tulajdonsága szerint.

[15]Az esélyegyenlőség tartalmának kitöltése napjainkban, a nemzetközi jogban az egyenlő bánásmód kategóriájával konkretizálódik. „Az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy semmiféle nemi megkülönböztetés nem áll fenn, sem közvetlenül, sem közvetetten.(2002/73EK).

[16]NB. az Alapszabályok egyszerre fogalmaznak meg a sportra vonatkozó ’anyagi jogot’ és eljárási szabályokat, azaz ’alaki jogot’. [Továbbá: a sportszervezeteknél nem válik szét, a normaalkotói és a végrehajtói hatalom.].

[17]Az adatokból egy rövid rezümé:
• a MOB Közgyűlésében 2014 májusában  a nők aránya 7,9 %. A MOB Elnökségében a nők aránya 11%.      
• 2013-ban a hazai 33 nyári olimpiai sportági szakszövetség több mint a felénél, azaz 17 -nél [51%, SIC]          egyáltalán nincs nő az elnökségben! A többiben is, ahol vannak nők az elnökségben, jelentősen                 alulreprezentáltak; jellemezően 15 % alatt van arányuk. Egy kivétel van, az Úszószövetség, ahol a nők reprezentációja eléri a 30%-ot, ami még mindig nem sok, de a többi sprtszövetséghez képest kétségtelenül kiemelkedő arányt jelent! A sportági szakszövetségek elnöki posztjain egyetlenegy nő sincs! NB. még a Szinkronúszó és a Ritmikus Gimnasztika Szövetség elnöke is férfi!
• a NOB Közgyűlésében 2012-ben  a nők aránya, 18 %; az Elnökségében [itt Végrehajtó Bizottságnak hívják] 14 %.
•a világ 205 nemzeti olimpiai bizottságánál a vezetésében 2012-ben, 3,4 % -ban [7 olimpiai   bizottságnál] volt nő az elnöki poszton és 10,2% -ban, [21 olimpiaibizottságnál] volt nő a főtitkári poszton.

[18]A NOB Charta 16. § szerint: „Az újraválasztás eljárási rendjét a NOB Végrehajtó Bizottsága állapítja meg”.  A Charta ennek részletszabályait nem határozza meg, hanem a kérdést tovább utalja a NOB elnökének hatáskörébe; a Charta 19.§  - Kiegészítő Rendelkezések közt -  8. pontja szerint.

[19]Egyes kutatások szerint a nők számára kedvezőbb [lenne] a formális, [nem a formalitásokra épülő!] normatív kiválasztási rend (Ilonszki 2014.). Akkor és csak akkor, ha a [sport]vezetői tisztségekre irányuló eljárási szabályok olyanok, lennének, amelyek kizárnák, vagy legalábbis minimalizálnák a kapcsolat alapú pozíciószerzés lehetőségét [a protekcionizmust]; ennek biztosítékai lehetnének a pozitív, az egyenlő bánásmódra vonatkozó konkrét normák.

[20]Félreértés ne essék, ez önmagában még nem jelent korrupciót.

[21]Kivéve: ha az Olimpiai Charta ettől eltérően, másként rendelkezik vagy a NOB Végrehajtó Bizottságának erre nézve határozati formában eltérő rendelkezése van.

[22]Így, közel két évig, a MOB-nak - először a történetében - női alelnöke volt,[!] Monspart Sarolta személyében, aki a szabadidő sport tagozat képviselőjeként nyerte el az alelnöki pozíciót.

[23]Forrás: a MOB hivatalos honlapja, 2014. május.

[24]Nincs kifogásom a kiválasztott személyekkel kapcsolatban. A kutatás szempontjából azonban jelzésértékűnek érzem azt, hogy valamennyien férfiak, éspedig negatív előjellel. Egyben felhívom a figyelmet, hogy a nők között is volnának MOB tagságra alkalmas személyek, akik akár ezen alapszabályi szakasz alapján is „felkérhetők” lennének.

[25]NB. a NOB Charta sem maximálja a betölthető ciklusok számát, viszont van tagságának felső korhatára.

[26]A szakirodalom ezt nevezi ’klub jelenségnek’; a férfiak, un. ’old boy’s club’-jából a nők jellemzően ki vannak zárva. Átvitt értelemben és konkrétan is. Jó néhány sportklub van Európában is, mely még ma sem enged nőket soraiba [például a Római Sakk Klub és a Nápolyi Evezős Klub is csak férfiakat fogad tagjai közé. in: Trenka: 2014.]. A ’klub jelenség’ a sportvezetésben fokozottan érvényesül.

[27]A 33 nyári olimpiai sportági szakszövetség közül négy esetében közel húsz éve, vagy húsz évnél is régebb óta nem volt változás az elnöki poszton.

[28]Ebben ugyanis előírják azt, hogy szükséges megtenni minden olyan intézkedést, melyek megszüntetik azokat a „kialakult mintákat, előítéleteket, szokásjogot és mindenféle egyéb gyakorlatot”(EBESZ Jelentés, 2014:22.),

amelyek a férfiak felsőbbrendűségének elképzeléséből fakadnak, és melyek a nőket a hatalmi posztokról [mint pl.: a parlamenti képviselői helyekről], vagy akár egyéb döntéshozói posztokról,  mint például a sportvezetés is, kiszorítják, vagy kisebbségbe kényszerítik.

[29]A’férfikvóta’ érvényesülése azzal párhuzamosan történik, hogy a női kvótát a hatalmon lévők valamennyi szektorban, jellemzően mereven elutasítják.

[30]Mobilitás verseny - [angol].

[31]Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 1988. novemberi „Nyilatkozat”-a.

[32]A szociálpszichológia használja a ’szociális hatalom’ kategóriát, az emberi kapcsolatok, szociális interakciók átfogó jelenségeinek leírására, magyarázatára. A ’szociális hatalom’ determináns elemei: az ’erőforrások’, a ’függőségek’ és az ’alternatívák’. (Secord-Backman, in: Lengyel, 1997.).  Az ’erőforrás’ az aktorok tulajdonsága, amely képessé tesz arra, hogy befolyásolják egy másik személy nyereségeit, áldozatát [költségeit]. Amennyiben a nők hatalmi deficitjét ebben a szociálpszichológiai keretben vizsgáljuk, akkor értjük meg igazán, hogy a nők mennyire ’eszköztelenek’ [vö. Merton(1980.) anómia elméletével; in: Andorka 2006.] a szociális hatalom ’használatában’; melyet  többek között a jog, így a ’regnáló’ lex sportívák  is megalapoznak.

[33]Önmagába záródó kör - [latin]. 

[34]Emlékeztetek a 2014. évi, hazai parlamenti képviselőválasztásra, ahol a nők mindössze 9,1 %-os  arányban kerültek a képviselőtestületbe. Ezzel a világ 147 állama közül a 123. helyre kerültünk! Ilyen alacsony női participáció a ’női érdekek’ érvényesítésére abszolút alkalmatlan; és akkor még nem is beszéltünk a szociológiában ’méhkirálynő szindrómaként’ definiált jelenségre, mely szerint a pozícióba került nők nemigen támogatják többi nőtársaik előrejutását. Erre utaló jeleket tapasztalhattunk egyes képviselőjelölt-nők nyilatkozataiban a kampány során, de ez már nem tárgya jelen tanulmánynak.

[35]Európai Parlament